Amikor zenét tanulsz, magától értetődő, hogy számtalan kifejezésen és azok definícióján kell keresztülmenned, még ahhoz is, hogy egy dallam töredékét megértsd.
És bár vannak bizonyos lényegesen létfontosságú dolgok, amelyek a zenealkotás folyamatában játszódnak, ezek megértése nem biztos, hogy olyan egyszerű.
Az egyik ilyen határozott kifejezés a „refrén”, amely alapvetően egy adott sor vagy strófa „ismétléseire” utal, amelyek egy dalban megjelennek. De a dal refrénje is nagyjából megegyezik a „kórussal”, amely a kompozíció egyik lényeges része. Emellett mindig lesz egy bizonyos mértékű zűrzavar, mivel a refrének a zenében és a költészetben egyaránt előfordulnak.
Tehát, amit itt tettünk, az az, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, mit is jelent pontosan a refrén a zenében. Ha pedig többet szeretne megtudni a témáról, akkor mindenképpen tartsa ki az olvasás végéig.
Hogyan definiáljuk a „refrént” a zenében?
A refrént általában egy sor vagy több sorként határozzák meg, amelyek meghatározott számú alkalommal ismétlődnek a költészetben vagy a zenében. Néhány okból felcserélhető a „kórus” kifejezéssel is, amelyeket az útmutató során megpróbálunk elmagyarázni.
Vannak azonban bizonyos különbségek e kifejezések között, amelyek miatt nem nevezhetjük őket egy és ugyanaznak.
A népszerű zenei műfajokban a refrénről elmondható, hogy ritmikailag, harmonikusan és dallamilag ellentétes és ütközik a „verssel”. A vers vagy verskórus egy népszerű zenei forma, amelyet az 50-es évek óta széles körben használnak olyan híres műfajokban, mint a „rock and roll” és a „blues”.
Így egy kórus nagyobb fontosságot vagy „dinamikát” és tevékenységet kaphat, amelyet gyakran hangszereléssel egyeztetnek.
Mi az a kórus?
A „kórus” más néven „ sztrofikus forma ”. Valójában AAA dalformának vagy egyszólamú dalformának is hívják. Ez alapvetően egy határozott szerkezet a dalban, ahol a dalszöveg minden strófája vagy versszaka ugyanarra a zenére szól.
A strofikus forma egy zenemű szerkezetének kiegészítése és/vagy metszeti eleme. És ez egy formális blokk vagy szakasz ismétlődésétől függ, amelyet újra és újra lejátszanak. Ezzel szemben a strofikus forma ellentéte „át-komponált” néven ismert, és minden strófához megkomponált új zenékből áll.
Mi a különbség a refrén és a refrén között?
Nos, az a dolog, ami megnehezíti a refrén és a refrén közötti hasonlóság megértését, az az, hogy felcserélhetően használják őket. Valójában mindkettő egy adott kompozíció bármely szakaszára utal. A refrént technikailag talán bárminek tekintjük, ami nem vers.
És a dalnak azt a részét, amely tartalmazza a címet vagy a „horgot”, amely egynél többször is megjelenik egy dalban, általában „kórus” néven ismert. A refrén elsősorban a vershez képest jelentősebb zenei és érzelmi intenzitású.
A refrén alapvetően egy ismétlődő zenei kifejezés vagy sor, amely határozott kezdetet és végét hoz létre egy dalnak, és egy kompozícióba köti őket. Másrészt egy refrén általában a dal központi gondolatát tartalmazza, arra összpontosítva, amit zeneileg és szövegesen kifejeznek.
Ezenkívül a refrén csak egy adott kifejezés vagy szó, míg a refrén általában szavakból áll.
A refrén, mivel ismétlődő frázis vagy sok frázis, némileg kórusként viselkedik, és majdnem ugyanazt a célt szolgálja. De nincs külön szakaszban, sőt elég hosszú ahhoz, hogy valódi kórus legyen.
Például előfordulhat refrén olyan dalokban, mint a The Beatles „She Loves You” („yeah, yeah, yeah”), az AC/DC „You Shook Me All Night Long” című dalában és a „London Bridge Is Falling” gyerekvers. Le.”
Tehát mára világosnak kell lennie számodra, hogy minden refrén refrén, de helytelen azt mondani, hogy minden refrén refrén. A refrén mindig kifejezetten egy kompozíció szövegére vonatkozik. És ezeket a szavakat mindig más dallamban, azaz más hangjegyekkel lehetett énekelni.
De egy refrén, bár nagyon refrénnek tűnik, megismétli mind a hangjegyeket, mind a dalszöveget. Ez egy finom, mégis a kettő közötti különbség fő pontja, amelyet könnyű kihagyni; és akkor a végén összezavarodhat a természetüket illetően.
Hogyan működik a refrén a populáris zenei műfajokban?
A „kórikus” refrén kétféleképpen működik, ha a modern, populáris zenéről van szó. Ennek a résznek a megértéséhez azonban tudnod kell egy kicsit az evolúciós történetéről.
Aki tanul a zeneszerzésről, az biztosan ismeri a „harminckét taktusú dalformát”, amely a 20. század kezdeti éveiben a leggyakoribb zenei forma volt. Ez a zenei forma pedig a „kórust” határozza meg, mint a dal elsődleges szakaszát, amelyet 32 ütemes AABA formában alkotnak. Ez volt az egyik módja annak, hogy a refrén működjön régebbi zenék esetében.
Amikor a rockzene az 1950-es években éreztette jelenlétét, végül egy másik formát kezdtek általánosan használni a popzene műfajában. Ez egy nyitott végű ritmikus verscikluson alapult, nem pedig a szokásos és rögzített 32 ütemes formán.
Ilyen formában a rögzített dalszövegű „kórusok” alternatívaként „versekkel” szövődnek, amelyeknek minden ismétlésnél más szövegük volt. Ebben a szerkezetben a kórus ellentétben áll a verssel, amely általában úgy érzi, hogy végül egy kórussal zárul. Ebből az időszakból sok dalt találsz „vers és kórus-refrén” formában.
A „refrén” és a „kórus” gyakran valamelyest váltható kifejezések. De azt javasolták, hogy a „refrén” kizárólag egy hasonló szöveg és dallam ismétlődő sorára legyen használva, amelyek egy formális szakasz részei. Ez lehet egy A szakasz AABA formában vagy egy vers. Másrészt azonban a „kórus” a forma egy különálló részére utal.
Mi a kórus-refrén szerepe a jazzben?
Ha tanulmányoznád a Tin-Pan Alley dalokat, azt találnád, hogy sokan a 32 ütemes formát használják, ami létfontosságú a jazz műfajában. A dzsesszzene feldolgozásaiban a „kórus” ugyanazt a zenei egységet jelenti, mint amit a Bádogos sikátor hagyományaiban találunk.
Azonban az egyetlen különbség a jazz és a Tin Pan Alley között az, hogy az előbbinek lehet egy dala, amely több refrénekből állhat.
A tisztelt zenészek, Von Appen és Frie-Hauenschild szerint egy „kórus” a 32 ütemből egy ismétlést is jelenthet AABA formában. És ez különösen a jazz zenészeket érinti, hiszen sok ilyen kórusismétlésen kell improvizálniuk.
Mi az a hangszerelő kórus?
Az Arranger’s Chorus a jazz hagyományai szerint az a hely, ahol a zeneszerző vagy „hangszerelő” különösen kidolgozott vagy összetett technikákat alkalmaz, hogy megmutassa tudását. Ez magában foglalhatja az „újraharmonizáció”, „tónus-szín”, „ellenpont” vagy bármely más hangszerelésben használt eszköz használatát. A hangszerelő kórusa azonban általában nem az előadás kezdő, de még csak nem is záró kórusa.
Mi az a Shout Chorus?
A Shout Chorus , amelyet „out chorusként” is emlegetnek, általában egy nagyobb zenekar hangszerelésének utolsó refrénje. Elsősorban a lendületes és lendületes előadás jellemzi, amely zenei crescendo-ba vagy csúcspontba torkollik.
A shout refrén extrém tartományokat és hangos dinamikát tartalmaz, valamint a meglévő „dallamos motívumok” átrendezését rövid, hangsúlyos riffekké. Ezenkívül ezek a kórusok gyakran tartalmaznak „tutti”-t, amely a szólista helyett az egész zenekart, vagy „koncertált írást” jelent.
De használhat „kontrapontos” írást vagy „hívást és választ” is, amelyet a szaxofon és a rézfúvósok között koordinálnak. Megtörténhet a dobos és az együttes között is.
Sőt, az ilyen előadásokban a rézfúvósok gyakran alkalmaznak kiterjesztett formákat és technikákat, amelyek magukban foglalják a fordulásokat, a cselekményeket, a rázásokat vagy az eséseket, hogy izgalmat adjon.
Összefoglalva
Ahhoz, hogy a harmónia töredékét is megkomponálja, a zeneszerzőnek csak egymillió különböző tényezőt kell megtanulnia. És eltarthat egy ideig, ha mindent megtanulunk az olyan lényeges dolgokról, mint a „refrén” és annak kapcsolata a „kórussal”, vagy a harmónia más részeivel.
Magától értetődik, hogy az alapok helyes ismerete az első lépés a sikerhez. És ebben próbáltunk segíteni Önnek ezen az útmutatón keresztül.
Reméljük, hogy hasznosnak találta, és tetszett, amit olvasott.
A következő alkalomig!
