Amikor a textúrára gondolunk, valami olyasmire gondolunk, amit megérinthetünk és érezhetünk. A textúra általában valaminek a felületi megjelenésére utal. De van még egy szerves része. A textúra azt is leírja, hogyan érzünk valamivel kapcsolatban. Például megérinthet egy pulóvert, és úgy érzi, hogy puha és kényelmes. Megérintheti a hajat, és beszélhet annak állagáról.

De mit értesz azon, amikor textúráról beszélsz a zenében?

Mielőtt válaszolnánk a fenti kérdésre, beszéljünk egy kicsit a textúráról, és arról, hogyan alkalmazható a különböző művészeti formákra.

Textúra az Art

A textúra a művészet alapvető része . Legyen szó zeneműről vagy festményről, a textúra jelentős szerepet játszik az általános hangulat megteremtésében. A textúra a művészet hét elemének egyike, amelyek magukban foglalják a formát, a vonalat, a formát és a színt. Minden művészetben szinte mindig jelen van a textúra.

Vegyünk egy olajfestmény példáját. Futtathatja rajta az ujjait, és érezheti a festék egyenetlen felületét. A festmény textúrája az árnyékolás ügyes használatával is elérhető. A kétdimenziós alkotás textúrája a festmény vizuális érzetére utal.

A festő használhat más művészeti elemeket, például színeket, vonalakat és formákat, hogy a tárgyak, például egy fa vagy kő vizuális érzetét keltsék.

A különböző művészeti formákban különböző típusú textúrák léteznek. Tehát menjünk előre, és beszéljük meg, mit jelent a textúra a zenében.

Mi az a textúra a zenében?

Tudod, hogy a textúra ahhoz kapcsolódik, hogy valami érzést kelt bennünk. Tehát a zene esetében ez az, amit az általános zene kelt bennünk. A textúrát tekinthetjük a zene felületi megjelenésének. Csakúgy, mint egy tájat, a zene textúráját is hangképnek tekintheti.

A textúra az érintéshez kapcsolódik, akárcsak a pulóver szőtt anyagának megérintésekor a puhaság. A zenében a művész a zene különálló részeit szövi meg, hogy hanganyagot hozzon létre. A textúrát itt a dinamika, a tartomány, az artikuláció vagy a ritmus összetettsége alapján határozzuk meg.

A zenei textúrát leíró általános kifejezések mind a részek vagy szólamok számát jelzik a darabban, és a köztük lévő kapcsolatot. Egyszerűen fogalmazva: harmóniák és dallamok kapcsolata. Vagy az, hogy a zeneszámban lévő zenei rétegek hogyan hatnak egymásra.

Biztosan láttad, hogy az emberek különböző módon írják le a zenét. Egy darabot vastagnak vagy vékonynak nevezhetünk, és ez a pálya textúrájára utal. Megmondja, mennyi minden történik a zeneműben. Például egy vastag zene vagy vastag textúra sokféle hangszer használatára utal.

Vegyünk egy példát a zene textúrájának illusztrálására. Biztosan evett spagettit vagy tésztát, igaz? Most képzeld el, hogy egyetlen tészta egy dallamsor. Tehát minden tésztaszál önmagában egyetlen dallam. Ezt nevezhetjük monofonikus textúrának (a textúra típusait rövid időn belül megvitatjuk).

A tányérodban több szál tészta áll össze, hogy elkészítse a végső ételt. Ugyanígy sok dallamsor összeáll, hogy zenét hozzon létre. Ebben az esetben a zenemű többszólamú.

Most már az összes tésztaszálat egymásra helyezheti, akár egy csomagban. Így együtt mozoghatnak akkordokban, ami homofonikus textúrához vezet.

Technikailag a zenei textúra a darabban használt részekre vagy hangokra utal. E meghatározás alapján a zenét többféle textúrába sorolhatjuk. A textúra hagyományos és új formáiról a következő részben fogunk beszélni.

Hagyományos textúratípusok a zenében

A zenetudomány, különösen a zenetörténet és a zeneelemzés, használt néhány általános kifejezést a különböző típusú textúrák leírására. A zenében öt hagyományos textúratípus létezik:

1. Monofon

A monofonikus textúra egyetlen zenesorra utal. Hagyományosan ez a textúra egy énekest vagy hangszert jelent. Nincs másodlagos vagy kísérő dallam. Az egyszólamú kifejezés minden egyes zenei sorra alkalmazható, függetlenül attól, hogy unisonóban, szólóban vagy oktáv-kettőzésben vannak-e.

A monofonikus textúra utalhat több hangot vagy hangszert használó zenére is. A részek lehetnek különböző oktávokban vagy egyhangúak, de azonos hangjegyekkel és ritmussal kell rendelkezniük. Néha a zene nem hangos, ritmikus részek kíséretében is előfordulhat. De itt is egyetlen sornak kell lenniük, amelynek meghatározott hangmagasságai lehetnek. Az ilyen elrendezéseket monofóniának is nevezhetjük.

Egyes monofonikus textúráknál több énekes vagy hangszer is előadhatja az egyetlen dallamsort. Ebben az esetben a zene gazdagabb hangzású, monofonikus textúrájú lesz.

Példák

• Gergely szerzetesek énekei
• Egy dallam fütyülése
• A „Happy Birthday” éneklése kísérőhangszerek és harmóniák nélkül
• George Frederic Handel „Hallelujah” című művének kórusrésze

2. Homofonikus

A homofónia azt jelenti, hogy „együtt hangzik”. Homofónia vagy akkordzeneként is emlegetik, mivel blokk akkordokban játsszák. A homofónia a klasszikus és a népszerű nyugati zene leggyakoribb textúrája.

A homofon zenének különálló dallamvonala van, amely felkelti a figyelmet. A többi szólam a fő dallamsort kíséri, vagy kitölti az akkordokat. Ennek eredményeként a homofonikus zene leírása során olyan szempontok merülnek fel, mint a kíséret, akkordok és harmóniák. Tehát különféle hangszerek, például pedálhangok vagy sétáló basszus használhatók a zene homofonikus textúrájában. Azonban az összes akkord kiegészíti a fő dallamot, és ugyanolyan sebességgel mozog együtt.

Van egy érdekes tulajdonsága a homofon zenének. A legjobb homofon kompozíciókban a kísérő akkordok vagy harmóniák dallami érdeklődést keltenek a hallgató számára. Nagyon élvezetes hallgatni még akkor is, ha eltérnek a fő dallamtól. Ezenkívül a kompozíció követheti a jól megírt ellenpont szabályait.

A kísérő dallamok azonban nem alkotnak holisztikus zenét a fő dallamvonal nélkül. Együtt játszva egyértelműen észrevehető, hogy nem független részek. Ugyanazt a ritmust követik, mint a dallam, kiegészítve azt az akkordok vagy harmónia kitöltésével. Szóval nem igazán nevezhető dallamoknak!

Példák

• Az „És az Úr dicsősége” befejező része Händel Messiás című művéből
• Barbershop kvartett zene
• Protestáns himnuszok
• Kóruszene, ahol a részek azonos ritmust követnek
• Egy énekes, aki énekel és pengeti az ukulelét
• Egy jazz feldolgozás fő szaxofonnal és zongorával, basszusgitárral és dobbal, hogy ritmikus hátteret hozzon létre
• Egy duda akkordokkal vagy drónokkal kísérve

3. Többszólamú

A többszólamú sok hangra utal. A többszólamú textúrájú zeneműnek két vagy több dallamsora van, ahol minden dallam egyenlő jelentőségű. Ezenkívül egyidejűleg fordulnak elő, és ki- és beszövődnek egymásból. A többszólamú zenét más néven is ismerik, például többszólamú, kontrapontos vagy kontrapontos zene.

Leegyszerűsítve minden olyan zenét, amelyben egynél több független dallam szólal meg egyszerre, többszólamú zenének nevezhető.

A többszólamú zene a reneszánsz korára jellemző. A sűrű és összetett textúra, ahol több egyforma dallamvonal találkozik, hogy felfokozott zenei elvárást keltsen. A több dimenzió és a jól kivehető dallamvonalak együttes játéka élvezetes zenei élményt nyújt. Ha hallgatta már Bachot, biztosan találkozott több példával a többszólamú textúrára.

A többszólamú zene nem feltétlenül jelenti több hangszer használatát. Könnyedén létrehozhat többszólamú textúrát egyetlen gitárral vagy billentyűzettel. A homofon zene átmenetileg polifon textúrává alakítható egy független ellendallam hozzáadásával.

Példák

• Fúgák, kánonok és körök
• Barokk zene
• Egyszerre dallamokat improvizáló jazzművészek
• Zenekar és más nagy csoportok zenéje

A polifonikus textúra jellemzői

A többszólamú zenének számos jellemzője lehet,

Utánzás: A többszólamú zenében egy hang vagy hangszer utánozhat egy másik hangot vagy hangszert, amelyet éppen játszottak. Egy hang ismételhető a zene egy másik részében, és átfedheti az előző rész dallamát (amely folytatódik).

Például egy fuvola utánozhat egy dallamot, amelyet éppen a szaxofon játszik.

Az utánzatok is eltérhetnek az eredeti dallamtól, hogy érdekesebbé tegyék a zenét. Tudsz improvizálni

• Díszek hozzáadása
• Lejátszás magasabb vagy alacsonyabb az oktáv megváltoztatásához
• A hangok időtartamának változtatása, de a dallam megtartása

Fúga: A fúga a többszólamú textúrák speciális típusának tekinthető. Úgy kezdődik, hogy egy vagy több hang vagy hangszer egyszerre játszik. Ezután a többi hang vagy hangszer megismétli a dallamot, ahol Ön szabadon variálhatja a hangmagasságot. 

4. Heterofonikus

A heterofonikus zene csak egy dallamsort tartalmaz. De a fővonalat egyszerre másképp éneklik vagy játsszák. Más szóval, a heterofonikus zene ugyanazon dallamvonal egyidejű variációit játssza. A variációt az eredeti dallamvonalon játsszák le.

Az ilyen típusú textúrában szereplő hangszerek vagy hangok eltérő jellegűek, vagy kontrasztos ritmusban mozognak. Ahelyett, hogy a fő dallam variációit tartalmazná, egy heterofón zenemű lényegesen eltérő dallamokat is tartalmazhat.

A heterofóniát tekintheti a többszólamúság alkategóriájának vagy a monofónia rongyos típusának, vagy a kettő kombinációjának.

Példák

A heterofonikus textúra nem általános a nyugati zenében. Felhasználható a Közel-Kelet, a natív amerikai és a dél-ázsiai országok zenéjében. A Bluegrass, Zydeco és Cajun hagyományokban is gyakori.

Hallgassa meg azokat az énekeseket vagy hangszereseket, akik ugyanazt a dallamot játsszák ugyanabban az időben, de különböző díszítéssel.

5. Antifonális

Az antifonikus textúrát a régi időkben kórusokban vagy színdarabokban használták. Számos művész vagy hangszeres lép fel különböző helyszíneken egy templomban vagy színpadon, és zeneileg kölcsönhatásba lép. Általában zenei párbeszéd zajlik a csoportok között, dallami gondolatok cseréjével.

Példák

A reneszánsz idejéből származó Giovanni Gabrieli sok antifóniát használt műveiben. Meghallgathatja Michael Tippett Concerto for Double String Orchestra című számát is, hogy példákat találjon erre a textúrára.

Kortárs textúra a zenében

Néhány textúra népszerűvé vált a modern időkben. A mikropolifónia textúra egy ilyen példa, amely a huszadik században vált népszerűvé. A zene hosszú disszonáns hangokat használ, amelyek lassan haladnak az idő múlásával. Röviden, ez a vonalak, hangszínek és ritmusok egyidejű variációi. A harmóniák nem változnak hirtelen, hanem egymásba fonódnak.

A textúrát Ligeti György fejlesztette ki, aki Stanley Kubrick „ 2001: A Space Odyssey ” című filmjének filmzenéjét komponálta .

Példák

Requiem szopránra, mezzoszopránra, vegyeskarra és zenekarra a film filmzenéjéből

Vannak más típusú textúráid is a zenében,

• Homoritmikus
• Politematikus
• Poliritmikus
• Hangutánzó
• Összetett
• Vegyes textúrák

Önálló zenelejátszás

Az igazság kedvéért elengedhetetlen, hogy megtanulja az alapokat, és kezdőként keményen dolgozzon. Ha erős alapot épít, akkor gyorsabban tud vállalkozást szerezni. 

Ha például egy akusztikus gitárral dolgozik, akkor jobb gitáros lesz, aki bővítheti tudását. Lehet, hogy a kezeid eleinte megsérülnek, de kiváló játékos leszel rá. 

Az elektromos gitárt azonban könnyebb megtanulni, és utána mindig elő lehet venni egy akusztikus gitárt. Fizikailag kényelmesebbnek fogja találni. Miután az ujjai megszokták a gitár pengetését, nagyobb nyomást tud majd használni anélkül, hogy fájdalmat érezne. 

Ha kíváncsi arra, hogy a két lehetőség közül melyiket lenne könnyebb játszani, és azt szeretné, hogy ez legyen az egyetlen választási paraméter, akkor válasszon elektromos gitárt. 

Végső gondolatok

A textúrák lehetővé teszik a zenészek számára, hogy drámát és kontrasztot építsenek a hangrétegek változtatásával. Egy zenemű egynél több textúrát is tartalmazhat, amint azt fentebb már megjegyeztük. A hangszerek és a különböző karakterű hangok használata segíthet a zenészeknek gazdag textúrák kialakításában, amelyek fokozzák a zenehallgatás örömét.